Ma nagyszerű élményben volt részem! :) Csaknem két és fél év teljesen futásmentes időszak után leporoltam a sportcipőmet és vettem a bátorságot és nekiindultam. Elsőre nem mertem sokat vállalni, így csak itt a környéken, előbb a házak között kocogtam hegynek fel és le, majd a közeli erdő felé vettem az irányt. És hogy a kellemeset összekössem a hasznossal, a kutyámat is magammal vittem. Ő maga se értette igazán, mi történt velem, hogy ebben a gyorsított tempóban sétlunk, a megszokott kényelmes helyett, ugyanis mióta megvan, még nem nagyon látott ilyet. Lógott a nyelve, nézett rám nagy szemekkel, mikor nagy lendületet vettem és elindultam felfelé, s mindezt kitartóan három utcán át, majd megint, amikor levegő után kapkodva, arra kértem, hogy lassítson végre (a pórázt nem mertem levenni róla, mert akkor aztán tutira nem lettünk volna összhangban se az útirányt, se a tempót illetően:)) és persze jó párszor megpróbálta keresztezni is az utamat, ami külön kihívás volt.
De az őszi erdei út, valami fantasztikusan szép élmény!! Vastagon borítva sárga, barna falevelekkel, földszag és napsütés, az árnyákban pedig még itt-ott látszott a reggeli zúzmara. Szembejövővel nem igen találkoztunk, csak mi és a természet! Szóval, lehet, hogy a teljesítményünk nem volt valami nagy szám (kb.40 perc, talán ha 3 km), de az érzés! Igazi testi-lelki feltöltődés! Hiszen bármi mást is csinálhattam volna otthon, ami sokkal kényelmesebb ennél. Amire újra rájöttem: hogy futni jó és a futás szabadság!
Büszkék vagyunk magunkra. És legközelebb még jobban fog menni! Mert lesz ám legközelebb is! :)
